A fajta hatása a tárolási kockázatra ismert, a már említett korlátozásokkal. Az alkalmazás napján az időjárás, azaz a sugárzás intenzitása és a hőmérséklet is ismert. A jövőbeli növekedési feltételek előrejelzése 50 %-os pontosságú prognózis, és az is marad.

Ami a növekedésszabályozó adagolásának meghatározásakor jelentősen javítható, az az állományfejlődés mérése és annak hatása a várható tárolási kockázatra. A jó gazdák a biomasszában gazdag, erőteljes állományokban mindig magasabb, a gyengén fejlett, rosszul táplált állományokban pedig alacsonyabb adagot adtak. Az állományfejlődés mértékének szubjektív értékelése az N-Sensor® segítségével pontosan és objektíven mérhető, és így automatizálható.

Ezt az összefüggést egy példával magyarázzuk: Az 1. táblázat melletti képen egy kb. 250 m hosszú pálya látható egy őszi búzamezőn. Ezt egy négy N-Sensor® fejjel felszerelt szántóföldi permetezőgéppel hajtották. A mért nitrogénfelvétel kg N/ha-ban van feltüntetve. Ezenkívül kiválasztott helyeken biomasszavágásokat végeztek. Ezáltal a terület heterogenitása több mint világosan láthatóvá válik.

Az 1. táblázat példákat mutat be a három helyzetre vonatkozó, a valóságban egységes kijuttatáson alapuló, a friss tömeg kilogrammjára vonatkozó hatóanyag-kijuttatási mennyiségekre literben kifejezve. Ha például a gyártó ajánlása szerint hektáronként egy liter növekedésszabályozót kell kijuttatni, akkor a szántóföld kevésbé fejlett részein akár 400 %-ot is kijuttatunk a friss tömeg kg-jára vetített hatóanyagból, a legfejlettebb részeken pedig csak alig 70 %-ot. Még egyszer tisztázzuk: ez négyszeres túlkoncentrált! Fiziológiai stressz, extrém rövidülés, növekedési depresszió és terméskiesés a logikus következmény.

A gyakorlatban a mennyiségeket ezután általában - és gyakran egyáltalán nem indokolatlanul - a gyártó ajánlásának 70 %-ára csökkentik. Ebben az esetben a túladagolás 400 %-ról 280 %-ra csökken. Az érem másik oldala a folyamatos alkalmazásnál azonban az, hogy az erősen fejlett állományokban csak alig kevesebb mint 50 %-ot alkalmaznak. Ez ismét szélesre tárja az ajtót a potenciális készletek előtt.

Ebből a dilemmából csak úgy lehet kikerülni, ha permetezéskor folyamatosan kézzel állítjuk be a mennyiségeket. Tisztán statisztikai szempontból ebben az esetben hektáronként körülbelül 25 variációt kellene végrehajtani. 100 hektár gabonával ez 2500 variációt jelentene. Az emberi szem nem képes folyamatosan és objektíven értékelni ezeket a terméskülönbségeket. Az agyunk is csődöt mondana, ha a szükséges számítási műveleteket folyamatosan és megbízhatóan kellene elvégeznie. Az ábra azt mutatja, hogy ez a heterogenitás nem korlátozható egyetlen vágányútra, hanem a gazdaság teljes területe mutatja ezeket a különbségeket. Az N-Sensor® segítségével ez a folyamat teljesen automatizálható.

A növekedésszabályozók helyspecifikus és szenzoros alkalmazásának eljárása viszonylag egyszerű: egy szakértői modul a fajta, az aktuális időjárási viszonyok és a hosszú távú értékelés (inkább száraz hely/elégséges csapadék) alapján javaslatot tesz az alapdózisra. Ez az alapadagolás az adott növénytípus és az adott EK-stádium elméleti maximális nitrogénfelvételén alapul. Itt a maximális adagolás ajánlott, hogy a legnagyobb tárolási kockázatot megbízhatóan leküzdjük. Ezt a felhasználó megerősítheti vagy korrigálhatja. Ezt követően az érzékelő átveszi az áthaladás során az aktuálisan mért nitrogénfelvételhez való folyamatos igazodást.

Különböző, de abszolút kalibrált vezérlőfunkciók állnak rendelkezésre minden egyes növénykultúrához, kijuttatási időhöz és hatóanyagcsoporthoz. Ezek a vezérlőfunkciók a különböző terméshelyzetekhez igazítják az alapadagolást a helyzettől függően. A magas nitrogénfelvételű, azaz biomasszában gazdag és nitrogénnel jól ellátott állományok nagy dózist kapnak. A maximálisan megengedett kijuttatási mennyiséget nem lépik túl. Gyenge állásokban viszont csökken az adagolás. Ha a növekedésszabályozót szólóan alkalmazzák, a kijuttatott mennyiség egy bizonyos pont után szintén nullára csökken. A tartályos keverékek esetében azonban a rendszer egy bizonyos minimális mennyiségnél marad, amelyet a keverőpartner miatt kell alkalmazni. Ezt is a rendszer javasolja, de a felhasználó korrigálhatja.

2008 és 2014 között 36 nagy területen végeztek kísérletsorozatot a növekedésszabályozók szenzorvezérelt alkalmazásával. Minden esetben a gazdaságban rendelkezésre álló N-Sensor® permetezőgép-technológiát használták. A helyspecifikus kérdésekre az Agricon jól ismert On-Farm-Research (OFR) kísérleti tervét használták. Legalább három, általában négy vagy több hosszú, két vágányból álló parcellát véletlenszerűvé tettek. Minden más agrotechnikai művelési intézkedést egységesen hajtottak végre. Az állandó parcellák növekedésszabályozó mennyiségét a gazdaságvezető határozta meg.

Az érzékelőváltozatokat a fent leírtak szerint az N-Sensor® rendszerrel kezelték. Bár az Agricon azt szerette volna, hogy a nitrogéntrágyázás állandó legyen, a kísérletek többsége szenzoros nitrogéntrágyázást alkalmazott. A szántóföldet egyenletesen betakarították, és a teljes területen terméstérképet készítettek. Az adatokat digitálisan összevonták és összekapcsolták a térinformatikai rendszerben.