Szeretnénk a vitakultúrát ápolni

...az agriconBLOG-unkkal

agriconBLOG

02.03.2020 - Henning Kage

Prof. Kage bírálja a DüV módosítását

Jelenleg - véleményem szerint jogosan, de a mezőgazdasági ágazaton kívüliek számára talán váratlanul - a gazdák masszív ellenállást tanúsítanak a műtrágyarendelet újbóli módosítására irányuló tervekkel szemben. Általánosságban elmondható, hogy az ágazatban még mindig egyértelmű nitrogénfelesleg-probléma áll fenn: a bruttó többlet az ammóniaveszteségek levonása nélkül még mindig 90 kg N/ha, és a mezőgazdasági rendszerekbe kerülő nitrogénnek csak minden második kilogrammja hagyja el a gazdaságokat termék formájában. A maradék nem csak terméketlenül vész el, hanem egyúttal szennyezi az éghajlatot és a környezetet is. Bár a számok enyhén javuló tendenciát mutatnak, ezt az elmúlt években jelentősen gyengítette többek között a biogázágazat jelentős bővülése, amelyet az EEG-járulékon keresztül minden polgár finanszíroz, valamint az ott keletkező erjesztési maradékok. Ráadásul a növekvő termésingadozások miatt egyre nehezebb a keresletnek megfelelő trágyázást végezni.

Tehát nem lehet rossz ötlet 20 százalékkal kevesebb nitrogénműtrágyával kezdeni, ugye?

Nem, ez a megközelítés nem túl hatékony. Más intézkedésekkel összehasonlítva a nitrogéntrágyázás általános csökkentése rossz költség-haszon arányt mutat. A növénytermesztés tankönyvi ismeretei szerint a termőhely- és évjáratspecifikus terméspotenciál eléréséig a betakarításkori Nmin-maradékok és az azt követő nitrogén kimosódás általában csak nagyon kis mértékben nőnek a műtrágya mennyiségének növekedésével. Ha a közvetett földhasználati hatásokat is figyelembe vesszük, akkor az is kimutatható, hogy a keresleten alapuló nitrogénműtrágyázás meglehetősen közel van az optimális éghajlathatáshoz. A termelés erőteljes extenzifikációja globális szinten negatív éghajlati hatásokat fejt ki a földterület további felhasználása révén, ami gyakran túlkompenzálja a helyi enyhülést. Csak akkor tennénk valamit a környezetért, ha legalább annyival csökkentenénk a takarmány- és élelmiszerfogyasztásunkat, amennyit a közelgő extenzifikációs intézkedések miatt Németországban már nem termelnek.

Véleményem szerint nem általános extenzifikációra és egységes műtrágyázási szabályokra van szükségünk egész Németországban, hanem egyrészt nagyobb pontosságra a szántóföld, a részterületek és az év tekintetében, másrészt pedig a gazdaságok N-mérlegének meghatározott felső határaira. Az elmúlt években némi előrelépés történt a pontosabb megtermékenyítéssel kapcsolatos rendelkezésre álló ismeretek tekintetében. A tudás felhasználásának gazdasági ösztönzője azonban gyakran alacsony volt. Sajnos a 2017. évi műtrágyarendelet már egy lépés volt a rossz irányba. Véleményem szerint kevésbé volt pontos, mint amilyen lehetett volna a nitrogénszükséglet értékének meghatározása tekintetében. Végső soron azonban a merev követelményértékek feleslegesek, ha egy jól ellenőrzött, többéves, többéves mezőgazdasági üzem N-mérlege a nitrogén gazdaságos felhasználását kényszeríti ki. Milyen irányba halad a politika? Az átalánylevonások egy pontatlanul meghatározott kiindulási pontból történnek (DüV 2017), és a mezőgazdasági üzem N-mérlege egyelőre eltűnik a rendeletből.

A nitrát kimosódása elsősorban az őszi betakarítás után következik be. A nitrát felhalmozódása a talaj szerves anyagából történő magas mineralizációs ráta miatt következik be, ami a nem megfelelő vagy szükségtelen nitrogéntrágyázás és a növekvő növényállomány nitrogénfelvételének egyidejű hiánya miatt következik be. Ezek a pontok célzottan kezelhetők, amelynek fontos elemei a vetésforgó kritikus elemeinek (pl. őszi repce/téli búza, szemes hüvelyesek/téli búza kukorica/kukorica) elkerülése vagy csökkentése, valamint a köztes kultúrák célzott használata. Dánia megváltoztatta műtrágyázási szabályait, a műtrágya mennyiségének szigorú szabályozásától a téli zöldítésre vonatkozó célkitűzések követelése felé mozdult el.

Ez a kommentár eredetileg a Német Mezőgazdasági Társaság 09/2020-as hírlevelében jelent meg, és itt olvasható.