Üzleti modell klímagazdálkodás ...
a szaksajtó címlapja. Természetesen nem irigyeljük egyetlen gazdálkodónak sem a pénzügyi bevételek bővülő forrásait. És talán a mezőgazdaságról kialakult rossz képet is segít fényesre csiszolni, amelyet leginkább a média kelt. Közelebbről megvizsgálva azonban rájövünk, hogy itt olyan elvárást támasztunk, amely nem rögzíthető a valóságban. Várható, hogy a leleményes üzletemberek a bizonyítványkereskedelemmel szabadúszóként virágzó üzletet akarnak létrehozni.

Az én ajánlásom: El a kezekkel!

Körschens professzor a Förderverband Humus e.V.-vel (Humusztámogató Egyesület) együtt állást foglal ebben a kérdésben a szántóföldi gazdálkodás szempontjából. Ez a tudóscsoport szinte egész életművét a humuszokkal kapcsolatos hosszú távú kísérletek létrehozásának, vizsgálatának és értékelésének szentelte. Lásd még: www.agrarfakten.de
Peer Leithold

Prof. Dr. habil. Dr. h. c. Martin Körschens,
Förderverband Humus e. V.
Goethestadt Bad Lauchstädt
e-mail: m.koerschens@t-online.de

Senki sem vonja kétségbe, hogy az éghajlat változik, és az elmúlt évezredek során többször is változott (vö. DAHM et al, 2015, et al.).  Kevesebb mint ezer évvel ezelőtt például Grönland még "zöld ország" volt.

Az éghajlatváltozás okairól eltérő vélemények léteznek. Az IPCC feltételezi, hogy az ember által okozott légköri növekedés
A légkör CO2-koncentrációja az ok. Erre nyilvánvalóan nincs elegendő bizonyíték. Ezektől a különböző véleményektől függetlenül a tudósok, politikusok és üzletemberek a talajban, azaz a humuszban szén-dioxid-nyelőt látnak, és így lehetőséget, hogy a légkörből származó CO2-többletet egyszerűen a talajban tárolják.

Számos spekuláció és tévhit övezi ezt a problémát. Az EU például (az Európai Közösségek Bizottságának a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett közleményében, 2003) azt állította, hogy "a 3,6%-nál kevesebb szervesanyag-tartalmú talajok az elsivatagosodás kezdeti szakaszában vannak". Eszerint a nézet szerint Európa már most is sivatag. Mégis, ebben a "sivatagban" a terméshozamok az elmúlt száz évben megsokszorozódtak. A gazdák és a mezőgazdasági kutatások sikeres munkájának köszönhetően ma már egyes helyeken évente több mint 10 t/ha őszi búzát takarítanak be, és a talaj termékenysége jelentősen megnőtt ebben a "sivatagban".

A humusztartalom növelésének lehetőségei nagyon korlátozottak. A humusz tápláló humuszra és állandó humuszra való megkülönböztetése ősidők óta ismert, de manapság figyelmen kívül hagyják, és szinte kizárólag a teljes humusztartalmat értékelik, ami elkerülhetetlenül irritációkhoz és félreértelmezésekhez vezet. Csak a tápanyag-humusz befolyásolható mérhető időintervallumban. Az állandó humusz-C-tartalom (szántóföldek) túlnyomórészt 0,3 és 1,5 % Corg között van. A talajművelési intézkedésekkel befolyásolható humusz-C tápanyag a talajművelési horizontban átlagosan 0,3 %, és gyakran kevesebb, mint 0,2 % Corg, azaz kb. 10 t/ha (68 Daufeld-kísérletből 32-ben, főként homokos talajokon), és ritkán haladja meg a 0,5 % Corg-ot. (az összesen 68 állandó szántóföldi kísérletből csak 11-ben).

A túlzott humusztartalom csökkenti a talaj N-felhasználását, és növeli a légkör CO2-, N2O- és CH4-szennyezését.

A talajba juttatott szerves primer anyag (OPS) 90 %-a a növényi biomassza kiindulási anyagából kiindulva újra mineralizálódik és visszajut a légkörbe (HAIDER, 1997, KÖRSCHENS, 2017 et al.), azaz a talaj Corg-tartalmának mindössze 0,1 %-os növekedéséhez hosszú távon >100 t/ha növényi szárazanyag kijuttatására van szükség (vö. www.agrarfakten.de).

A francia kormány "a C-készlet éves növekedése 4 0/00" elnevezésű kezdeményezésének nincs esélye, mivel az évi 10 %-os C-felhalmozódás esetén a talajba utópisztikus mennyiségű további növényi szárazanyagot kellene juttatni. Ha a kezdeményezésben szereplő 1,2 milliárd t C-t vesszük alapul, akkor ez legalább évi 500 kg C/ha x 10 = 5 t OPS-C = 12,5 t/ha növényi szárazanyag (40 % C a szárazanyagban), azaz teljes betakarítás.

Ez nagyrészt kiküszöböli a "szénmegkötésről" szóló vitát, amelynek lehetőségei néhány kivételre korlátozódnak. Ráadásul a növekedés sem a hozamképzés, sem a környezet szempontjából nem előnyös.

A médiában az éghajlat megmentésének egyszerű módjait mutatják be, többnyire laikusok. SCHEUB/SCHWARZER (2018) például "A humuszforradalom" című könyvükben megfogalmazzák: "A humusz globális növekedése mindössze egy százalékponttal 500 gigatonna CO2-t tudna kivonni a légkörből. Ez a levegő jelenlegi CO2-tartalmát nagyrészt ártalmatlan szintre csökkentené".

Az itt megadott összeg nagyjából százszorosa annak, amit a francia kormány kezdeményezése javasol. Az éghajlat megmentéséről szóló ilyen elképzelések, amelyeket a RAGGAM (2008) Ausztriában is támogatott, és amelyeket a televízióban is terjesztettek, a fantázia birodalmába tartoznak, nélkülöznek minden szakértelmet, és csak a figyelem felkeltésére szolgálnak. Az, hogy mindent megtesznek a talaj termékenységének fenntartása és növelése, és ezáltal a terméshozam növelése érdekében, magától értetődő, és a gazdák mindig is ezt tették. Nem szabad azonban abban az illúzióban ringatni magunkat, hogy a széntartalom jelentős növekedése és ezáltal a légkör CO2-koncentrációjának csökkentése elérhető, és hogy bolygónk jövője a gazdák kezében van. A gazdálkodás igényes és sokrétű szakma. De egyetlen földművesnek sem jutna eszébe, hogy tanácsot adjon egy orvosnak, hogyan végezzen el egy szívbillentyűműtétet. Egy orvosnak sem jutna eszébe egy mérnöknek azt javasolni, hogyan építsen űrhajót. Csak egyes politikusok vagy szakképzetlen munkások olyan szemtelenek, hogy meg akarják mondani egy gazdának, hogyan művelje meg a földjét.